Rettenetes héten vagyok túl!
Múlt héten pénteken fejeződött be a második sorozat kemo (mayo protokoll).
Nekem péntek délutántól nagyon ment a hasam, éjszaka is kellett mennem, de sajnos nem értem ki a WC-re, előtte elájultam. Csak kicsit ütöttem meg a fejem.
Elkezdtem diétázni szombaton, de az se nagyon segített, a következő éjszakai wc látogatás sem sikerült, megint elájultam, de sajnos most jobban megütöttem a fejemet és a vállamat is.
A bőr (főleg a végbél nyílás körül) eléggé megégett, az is fáj, de a hasmenés miatt hiába kenegetem.. Még a pisilés is fáj..
Az első ájulás utáni reggel beszéltem a lányommal, de ennek ellenére leutazott a barátjához Kecskemétre. Így egyedül maradtam a hétvégére a két ájulásommal és egyebekkel… ekkor már csak 45 kg voltam. Elkeseredésemben még a lányom megérkezése előtt a Bátyámat is felhívtam, hogy át tudna-e jönni segíteni, illetve másnap (hétfőn) reggel eljutni a Kórházba, de azt mondta, hogy nem tud jönni, mert festés után most pakolnak vissza a lakásban.
Vasárnap este jött vissza Budapestre a lányom, akkor jött el hozzám.
Hétfőn nem tudtam elmenni sugárkezelésre, pedig már csak kettő kezelés lenne hátra. Irány a László Kórház és az infúzió. Azt nem részletezem, hogy a László Kórházban a professzor úr mennyire minősíthetetlenül viselkedett, amikor egy ilyen hétvége után a lányom segítségével elmentem hozzá, 45 kilósan, a kiszáradás határán,
Kedden, szerdán végre letudtam a hátralévő 2 kezelést, de ezekre már csak a lányom segítségével jutottam el, mert az esések után nem mertem vezetni és eléggé legyengültem.. Megkaptam a zárójelentést a sugárkezelésről, az ájulás is valószínűleg a sugár és kemo hatása.
Csütörtökön egy másik sebészhez volt időpontom, aki szerint csak a végleges kivezetés (sztóma) lesz a megoldás.
Nagyon el vagyok keseredve.. Nem tudok megbarátkozni a gondolattal, hogy életem hátra lévő részét sztómával bajlódva éljem le..
Nem, nem akarom elhinni, hogy ezért szenvedtem végig a teljes kezelést, viselem a mellékhatásokat, hogy aztán sztómám legyen.. Becsapottnak érzem magam, mivel előre nem mondta senki.
hogy nem kell kivezetni a beleket, mert először sugár és kemoterápiára kellene mennem, hogy zsugorodjon a daganat, ha csoda történik, akkor utána a műtét során megmenthető lesz a záróizom, ha nem zsugorik eléggé, akkor kell csak a kivezetés. Szerdán ül össze az Onkoteam, másnap mehetek a papírért.
Mindenhol csak adtak egy papírt, amivel tovább “löktek”, de a tájékoztatás mindenhol elmaradt. Majd megpróbálok keresni onkopszichológust.