2017,08,14, Hétfő
BEFEKVÉS A KÓRHÁZBA MŰTÉTRE.
A befekvés napján délután az Intenzív Osztályon szúrtak meg kétszer, először a centrálvénát a jobboldalon, kb. a kulcscsont alatt, majd a derekamba, a gerincnél egy csövet, amit műanyagcsővel a bal vállamhoz vezettek, ez a fájdalomcsillapító injekció beadásához szolgáló kanül. Utána mellkas röntgenre vittek, hogy a légvétel rendben van-e. Csak folyadékot fogyaszthattam egész nap (víz, szűrt leves, stb.). Délután 5 órakor megkaptam a hashajtót, ez kb. 2 óra múlva fejtette ki a hatását.
2017.08.15. Kedd
Másnap reggel a beöntés következett, de sajnos a záróizmom nem tartotta meg, sikertelen volt.
Délelőtt felkeresett a műtétet végző orvos, dr.Sz., aki a beleegyező nyilatkozatot íratta volna velem alá. A beszélgetés során azonban úgy döntött, hogy mivel alul informált vagyok nem vállalja el a műtétet. Kérte, hogy a lányommal együtt üljünk le és beszéljük át az állapotomat. Mondtam neki, hogy úgy jutottam el idáig, hogy soha senki nem világosított fel, nem tudtam senkitől kérdezni. A műtétet elhalasztottuk.. A lányom telefonon megbeszélte, hogy másnap délután kerül sor a megbeszélésre.
2017.08.16. Szerda
Délután 2 óra után gyűltünk össze beszélgetésre az osztályirodában, ahol a sebészen kívül jelen volt a sztómásnővér és egy onkopszichológus. A sebész elmagyarázta a szövettani eredményeimet, elmondta, hogy műtét nélkül mi várna rám és miért megoldás a műtét. Végre feltehettem a kérdéseimet és választ is kaptam rájuk. Abban maradtunk, hogy pénteken megműt és végleges sztómát alakít ki, a végbél megszüntetésével együtt.
2017.08.17. CSÜTÖRTÖK
A reggeli kávézásból visszatérve szólt nekem egy ismerősöm által ajánlott sebész a folyóson hogy ne nagyon egyek, mert valószínűleg ma délután megműtenek.
Nahát nagyon lassan telt az idő. Nem is dohányozhattam. Délelőtt meglátogatott a tegnapi onkopszichológus, elbeszélgetett velem, mondtam, hogy most már szeretnék túlesni a műtéten. Később egy pszichiáterrel is el kellett beszélgetnem, mert a délelőtti pszichológus úgy látta, hogy szükség van rá. A végső vélemény szerint, kicsit többet kell velem foglalkozni, mint az átlaggal, de különben teljesen normális vagyok, várom a műtétet.
Többször érdeklődtem, hogy mikor visznek a műtőbe, de nem tudták megmondani. Végül kb. fél4-kor jött értem a betegszállító. Meztelenül kell felfeküdni, úgy tolnak be a műtőbe, ott a bal karomba kaptam egy kanült az altatáshoz, félpillanat alatt elaludtam.
Az első emlékképem az a műtét utánról, hogy két takaró alatt is nagyon fázom, a lányom áll az ágyam mellett, a nővér rosszallja a viselkedésemet, és kb. ennyi.
Este 8 körül tisztult ki annyira a tudatom, hogy már vissza is emlékszem onnantól a történtekre. A nővértől éppen infúziót kaptam, megtudtam, hogy állandóan ki akartam ugrálni az ágyból. Természetesen a fájdalomra ébredtem, a hasam nagyon fájt. Éreztem, hogy a vizelet miatt katéterem van, nagyon félve megsimítottam a hasam, kitapintottam a sztómazsákot.
Felhívtam a lányomat telefonon, ő elmondta, hogy beszélt a sebésszel, amikor bennjárt, aki nagyon elégedett volt a műtéttel, jól jött a soványságom és a férfiakénál szélesebb csípőm, kb. 3 órás volt a műtét. Az esti fájdalomcsillapító injekció után már aludtam reggelig.
2017.08.18. péntek
Reggel a nővér ébresztett, keljek fel és mosakodjak. A felkeléssel nem volt gondom, odaültetett a mosdóhoz és lemostam magam. Igyekeztem délelőtt is többször felkelni, mert azt mondták csak úgy szabadulhatok meg a katétertől, ez dél körül meg is történt.
Délutáni látogatóim nagyon meg voltak lepve, hogy érkezésükkor "kipattantam" az ágyból és mentem le cigizni velük (akkor már több, mint 24 órája nem cigiztem), azt mondták nagyon stramm vagyok.
A sztóma délután kezdett el működni, először csak gáz távozott, de estére volt egy kicsi híg széklet. Az esti vizitnél azt mondta a sebész, hogy máshol nem volt daganat, nagyon jól sikerült a műtét, minden a terv szerint zajlott. Kérte a nővért, hogy mutassa meg, hogyan engedhetem le a székletet a zsákból.
A szombat-vasárnap csendesen unalmasan telt. A kórházban műtét előtt és utána is szinte mindig ugyanazt kaptam enni, reggelire: kenyér, joghurt, valami kenhetővel (körözött, májkrém, stb.), ebédre: szűrt leves, krumplipüré magában, tökfőzelék magában, egy tápszer, este: kenyér, sajt,
vasárnap, 20-án megnéztük a tűzi játékot, ami a szobánk ablakából is remekül látszódott.
2017.08.21. Hétfő
A reggeli vizitnél megemlítették, hogyha minden rendben holnap, vagy holnapután hazamehetek, én mondtam, hogy már holnap nagyon szívesen.
Délelőtt a fenekemnél lévő sebből a kivezető csőtől megszabadítottak, utána a sztómás nővér hívott magához. Elmagyarázta a zsák leszedést és a sztóma tisztítást az új zsák felrakást, de az elmélet után mindent nekem kellett csinálni. Választottunk a zsákok közül, egyenlőre, egyrészes Coloplast leeresztős zsákom lesz. 3 hónapra 150 db jár.
A leszedés nagy türelmet igényelt, azt mondta nem szabad szárazon húzni, hogy a bőr hámrétege ne sérüljön, csak nedvesített gézlappal folyamatosan nedvesítve volt szabad lehúzni az előző zsákot. Az új zsákot ki kellett vágni a sztóma méretére és felrakni. Azt mondta az a cél, hogy másnapig fennmaradjon és legyen benne produktum. Arra is megtanított, hogy leengedés után hogyan öblögessem ki a zsákot.
Azzal a zsákkal jöttem haza és persze a leeresztést is volt alkalmam kipróbálni :)
2017.08.22. Kedd
Reggel mosakodás és pakolás után megkaptam az otthoni csomagomat a Coloplast táskát és abban egyéb ápolási és segédeszközöket (olló, kis törölköző, tükör, termék-minták, 6 db zsák, stb.). Sebeimről leszedték a kötéseket, a fenekemen hagytak még egy kis kötést, amit otthon már levehetek, még váladékozás várható. A sebeket csak tiszta víz érje, még szappan se nagyon.
Először a dietetikus beszélt velünk, kaptam írásban tájékoztatót, hogy mit ehetek, Még 1-2 hónapig szigorú diétán kell lennem. (sztomásétrend)145888 Mindennapi-elet-sztomaval,
Némi várakozás után átvetették velem a záró jelentést. Azt olvasgatva derült ki, hogy még 20 napig injekciózni kell engem vérrög-képződés ellen, aláíratták velem, hogy megkaptam az oktatást, de igazából nem, és hogy a szövettani eredmény ismeretében majd a kórház Tápcsatorna Bizottsága dönt a továbbiakról. A varratszedés szeptember 1-én lesz az Ambulancián.
Hazafelé, az autóban még szenvedtem egy kicsit a rázós utak miatt (hasam is, fenekem is fájt), aztán "Otthon, édes otthon!"